Az 1956-os magyar és lengyel forradalom vált a 20. századi kollektív emlékezet legfontosabb kikristályosodási pontjává, mert az évszám a szovjet birodalomba kényszerített társadalmak szabadságvágyának szimbóluma lett – jelentette ki a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke egy csütörtöki konferencián, Budapesten.
Földváryné Kiss Réka a Waclaw Felczak Alapítvány, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a budapesti Lengyel Intézet és a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) által rendezett, “Forradalom két helyszínen – az 1956-os év Lengyelországban és Magyarországon” című tanácskozás megnyitóján ezzel kapcsolatban Albert Camus francia írót idézte, aki szerint a kelet-berlini munkásfelkelés, illetve az 1956-os lengyelországi és magyarországi forradalom egy gigantikus mítosz, a kommunizmus mítoszának összeomlásához vezetett..
Hangsúlyozta, hogy a szabadságküzdelmek generációs élményt, új erkölcsi töltést adtak az egész világnak, és ez 80 évvel később is aktuálissá teszi az 1956-ban Poznanban és Budapesten történteket. Ezért mindenkinek feladata az akkor történtek emlékének megőrzése és felidézése – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet arra: sok a közös pont a lengyel és a magyar történelemben. Az 1956-os felkelések egyik közös pontja, hogy azok legfiatalabb áldozata, Romek Strzalkowski és Mansfeld Péter emlékét már utca, illetve emléktábla őrzi Poznanban és Budapesten.
Karel Polejowski, az IPN alelnöke kiemelte, hogy a jövő és a megbékélés szempontjából a legfontosabb az igazság, így a magyar és a lengyel történelemre vonatkozó igazság megismerése, ezt szolgálja a mostani tanácskozás is.
Szerinte a két nép közös lelkületét mutatja, hogy már a középkorban sem tűrték az abszolutisztikus uralmat, közösen harcoltak az 1848/1849-es forradalmakban. Továbbá a 20. században, 1920-ban a magyarok a bolsevik haderővel szemben támogatták a lengyeleket, majd az 1939-es német és szovjet invázió után is menedéket nyújtott Magyarország a lengyel menekülteknek, a magyar haderő pedig együttműködött a lengyel Honi Hadsereggel.
Végül az 1956-os forradalmakkal teljesedett ki a magyar-lengyel barátság – folytatta -, hiszen ezt követően a kommunizmust már soha nem sikerült újjáépíteni.
Éljen a szabad Magyarország, éljen a szabad Lengyelország, éljen a lengyel-magyar barátság! – fejezte be beszédét Karel Polejowski.
Jacek Sladewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének ügyvivője úgy vélekedett, hogy a konferencia az év egyik legfontosabb eseménye a lengyel-magyar kapcsolatok terén. 1956-ban a két népnek hasonló törekvései voltak: a szabadság, a méltóság, a társadalmak nagyobb önállóságának elérése. Így Poznan és Budapest a közép-európai társadalmak bátorságának és a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás szimbólumává vált – mondta.
A történelmi emlékezet mindig is a lengyel-magyar barátság szilárd alapja volt, még a politikai zavargások és a kapcsolatainkat befolyásoló kedvezőtlen nemzetközi környezet idején is – tette hozzá az ügyvivő.
Jaroslaw Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója arról szólt: Poznan és Budapest utcáit 1956-ban az a szó kötötte össze, hogy szabadság, és az akkori események tartósan megváltoztatták Közép-Európa történelmét. A hősök a terror és a cenzúra idején mertek szembeszállni a hazugságon és a rabszolgaságon alapuló rendszerrel.
Emlékeztetett arra, hogy Lengyelországban ezrek adtak vért a Budapesten harcolók segítése érdekében, gyógyszer- és egyéb segélyszállítmányok indultak Magyarországra, és a lengyel értelmiséget inspirálták az események. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a magyar közélet mindig is a lengyel érdeklődés középpontjában állt, így az idei országgyűlési választások alkalmával is a lengyel média tudósított a legintenzívebben a magyarországi politikai eseményekről.
Az ’56-os örökség kiváló hátterét nyújtja a jövőbeni lengyel-magyar együttműködésnek is – mondta az intézetvezető.
Karol Biernacki, a Waclaw Felczak Alapítvány kuratóriumának elnöke arról szólt, hogy a szabadság szeretete ma is olyan identitásképző erő mindkét nép számára, mint a középkorban, vagy a 20. században, például 1956-ban.
Ez a kulcsa annak, hogy a lengyelek rendszeresen jelen vannak a magyar ünnepeken és megemlékezéseken. Hiszen “mi egymás mellett álltunk” az évszázadok alatt mindenhol, ahol a szabadság iránti vágyat kellett bizonyítani – fűzte hozzá a kuratóriumi elnök.
A kétnapos konferencia szekcióüléssekkel folytatódott, amelyeken nemcsak a két forradalmat elemzik a kutatók, hanem az oda vezető utat, illetve az azokat követő stabilizációt és konszolidációt is, továbbá szó lesz a kommunizmus elleni egyéb közép-európai mozgalmakról is.
Ez idő alatt még megtekinthető a Szétlőtt városok – Poznan-Budapest 1956 című – magyar, lengyel és angol nyelvű – kiállítás a NEB hivatalának kiállítótermében.
A tanácskozáson kitüntetéseket adtak olyan személyiségeknek, intézmények képviselőinek, akik, illetve amelyek hozzájárultak a lengyel-magyar barátság erősítéséhez.
